Szentséges föld.

Két pápa, egy Dalai Láma, meg,  egy Rabbi indult el a nagy expedícióra. Bolygójuk jövője függött a sikertől, vagy bukástól. Ezen a helyen ugyanis, csak szent emberek éltek. Pápák, Rabbik, Lámák Hittérítők, vallási fanatikusok…..átlagos ember egy sem. Többször szerveztek ökonemikus imahetet, hogy egy nyomorult hívő lelket szabadítson, végre rájuk az Isten.

És lőn, megtörtént a csoda! Egy szentműhold képen tisztán kivehetővé vált, egy elszigetelt helyen vegetáló ember. A sok szent emberben felcsillant a remény! Azonnal felfedező expedíciót indítottak---de ezt, már tudjuk.

A „túra” hosszadalmas volt. Kínok kínját állták ki, míg vonatról, hajóra, hajóról repülőre, repülőről buszra szálltak, s mindezen kínokon,  az első osztály kényelme sem sokat enyhített. Végül egy helyi járat, amit egy tisztességben megőszült Pópa vezetett, elvitte őket arra a helyre, ahol az az ominózus ember leledzett.

Megdöbbenve tapasztalták, hogy elkéstek! Az ember, már halott volt! Az utolsó potenciális hívő. Így kiáltott fel első megdöbbenésében az egyik Pápa:

-          De ki fog akkor hinni Istenben?

És milyen igaza volt!

Öreg batman nem vén Batman.

Volt, hogy egy hajnalon találkozott három Batman! Az egyik sihedernyi volt, a másikuk középkorú, a harmadik aggastyán.

Ugye tudjuk, hogy a Bat-etikában, le vagyon írva, hogy ha Bat-ok találkoznak akkor nem mehetnek el egymás mellett szó nélkül.  Ezek etikusak voltak!

-         Csá csumi!- csumizott a legfiatalabb.

-         Adjon az isten!- istenezett a középkorú.

-         Útálom a Batmaneket!- őszintéskedett az öreg.

Aztán mindegyik ment tovább a saját útján. Volt amelyik Supermannel találkozott, ki a Macskanővel, ki az Amerikai Kapitánnyal. Tudniillik, ez a történet a Szuperhősök bolygóján játszódik. Egy boldogtalan bolygón….mert nem volt teljes ez a planéta…..valami hiányzott! Hiányzott egy átlagos ember! Annyira vágytak egy nyomorult csóró homo sapiensre, akit végre megmenthetnének. Ám mivel ilyen nem élt itt, jobb híján egymást utáltál. Csak az etikett tartotta vissza őket attól, hogy kicsinálják magukat…..(szerencsétlen egy bagázs)

Vége.

Tanulság: Mindenki a maga szintjén nyomorog.

Politika.

-         Huszonhat! Kedves Barátaim, huszonhat dolgozónk, maradt Potilika csodaszép földjén (éljenzés, taps) És ez a huszonhat ember-férfi, és nő- most bizonyítva demokráciánk szépségeit, és erényeit, a kiírt szavazásunk végeredményét nem megkérdőjelezve elindul, hogy távoli világegyetemeket fedezzenek fel, és hogy továbbvigyék, és elterjesszék a mi híresen csodálatos eszmei mondanivalónkat. (ováció)

Mit mondjak? Potilika, a politikusok világa volt. Tárgyalás, kampány, korrupció, népszavazás. És mindenhol ott voltak. Harminc átlagos ember maradt ezen a planétán. Négyet akkor vesztettek el, amikor a politikusok, hogy megmutassák a népnek, mennyire együtt vannak velük, kimentek a földekre, egy kis kétkezi munkára. Ennek az lett a végeredménye, hogy a három napra tervezett munkát egy hónap alatt sikerült elvégezni, és azt is veszteségesen.

Történt, hogy az egyik „melós” előállt egy űrhajó ötletével. A politikusok azonnal lecsaptak az ötletre. Majdnem háború ütött ki, a sok-sok párt között, hogy kinek a pártjához fűződjön az első űrutazás. Végül megtartották minden idők mega-népszavazását, és Potilikán a szélsőközép párt győzött hétharmaddal.

Elkezdték gyártani az űrhajót, és annak ellenére, hogy a politikusok rendszeresen delegálták magukat az üzembe, négy év alatt elkészült a monstrum.

Igen ám, de kik legyenek az első úttörők? Gyáva bagázs nem, mert beleülni, egy kipróbálatlan szerkezetbe, de bevallani sem akarta ezt, ezért népszavazást írtak ki, hogy kik legyenek az első űrhajó személyzete.

26: 10000000 arányban, az egyszerű nép fiai lettek azok. És, most ott kucorgott ez a huszonhat bátor, de egyszerű ember, és várták a startot.

A start eljőve, és a rakéta visítva kilőtt. Ám, mivel a burkolathoz az acélt az ellenzéki Misikcsa kartárs egyik cége szállította, de a nagyobb haszon miatt, 90%-al kevesebb szén volt az ötvözetben, és mivel az üzemanyagot a mérsékelt Surcsán, elvtárs szállítócége hozta, amit útközben ellopott, és hogy ne derüljön ki, közönséges benzinnel egyenlítették ki a hiányt.

No, persze nem beszélve Tövéz úr gumigyárában előállított tömítésekről, Vajai képviselő élelmezési cége által kifejlesztett űrkajáról…….egyszóval nem tudni mi okozta a bajt, de az űrhajó a sztratoszféra előtt 30 cm-el megfordult, és a földbecsapódott…..

Döbbenetes csend telepedett Potilikára. Mintegy húsz perc után a fő pártvezér, és vezénylő tábornok Orkán uraság törte meg a csendet:

-         De akkor ki fog itt dolgozni?

És milyen igaza volt.

Miért nem lettem humorista:

Borotválkoztam a fürdőszobában, mert ott szoktam, s közben hallgattam a rádiót, mivel nem vagyok süket. Épp megvágtam magam, amikor egy vaccsoló hang bejelentette: "humojfesztiváj lesz". No, mivel a hirtelen elhatározások embere vagyok, hirtelen elhatároztam, hogy jelentkezem: Én is humorista leszek!

Először, is a tükörben szemléltem magam, már hogy alkatilag megfelelek é a feladatnak?

Mit mondjak? Első ránézésre nem vagyok valami MARKOS, inkább vékony vagyok, mint a NÁD(AS). A horpaszom be van esve, mint egy AGÁR(DI)nak. De, a szemem, mint a SASÉ!

Kicsit elkeserített az eredmény, de makacs ember lévén azt mondtam magamnak: jUSZT ICS megpróbálom!

Valami humoreszk ötlet kellene! Én úgy vagyok vele, hogy az utazás inspirálja a múzsámat. Ezt a tulajdonságomat meglovagolván beleültem a Trabantomba, oszt irány az egyenes. Bágyadtan figyeltem, ahogy a kocsi szaladGÁL VÖLGYIn - hegyen át, és az agyam végre beindult: milyen, is a jó humorista?

-         Először, is igazságos, mint Mátyás.

-         Másodszor oroszlánszívű. Mint Richárd.

-         Végül fényes, mint Salamon…(Béla)

Persze, mint minden művészi ágban, itt sem árt, ha az ember csodagyerek volt. Mi tagadás, Én, is az valék. Hatalmas képzelőerővel rendelkeztem. Apám, ki asztalos volt, nem sok játékkal halmozott el, mivel szerinte az felesleges pénzkidobás, ezért a lehulló deszkadarabokkal játszottam. Egyik deszka katona volt, a másik autó, a harmadik virág. Talán ez volt az első találkozásom a VIRÁGOT JELENTŐ DESZKÁKKAL.

Persze apám nem nézte jó szemmel földtől való elrugaszkodásomat. Mondogatta is feszt: "Ej. Inkább egy kisszéket csináltam volna!", majd megintett csattanósan, a kezével, hogy észhez térjek.

Én ezt sem bántam, hiszen korán felismertem, hogy nem árt, ha az embert egy KAR INTHY.

Később, amikor már kiforrottabb lett a belső világom, másoknak is megmutattam a tehetségemet. Emlékszem az egyik szilveszteren a barátaim szórakoztatására, egy kis műsorral készültem. Először bűvészmutatványt adtam elő: egy kalapból galambokat varázsoltam a publikumnak. Nagy sikere volt, s még a mai napig is úgy emlegetik, hogy az a GALAMBOS SZILVESZTER.

Aztán vicceket meséltem. Olyan elképesztően nagy tárházzal rendelkeztem a viccekből, hogy egészen addig tudtam mondani őket, míg valaki meg nem jegyezte, "most, MÁR KUSs".

Persze azzal, is tisztában voltam, hogy a művészi pályán a média nagy hatalom. Egyszer, már próbáltam a közelébe kerülni.

A falunkba színészek jöttek haknizni. Nos ott ismertem meg Elemért. Ő, intézett mindent a színészeknek, szálást, italt, ételt, nőt. Ezzel úgy összehaverkodtam, hogy meginvitált: "ha Pesten jársz, keress meg", mondotta volt. Úgy, is volt, Pesten jártam. Mentem is a tévébe, nagy vagányan, ám a portás rám rivallt: " Hova, hova?". Olyan zavarba jöttem, hogy ilyen felkészületlenül, most hirtelen, jaj nekem, kit is keresek? Hisz, csak annyit tudtam, hogy Elemér. Megvan! Derültem fel. Büszkén definiáltam a portásnak:

-         Én azt a HAKNIS ELEMÉRt keresem!

Mit mondjak? Úgy kidobott, hogy a lábam sem érte a földet.

Ahogy így töprengve utaztam, egyszer, csak egy stoppos lányra lettem figyelmes, pont félúton Földvár felé. Gondoltam felveszem, hátha meginspirál. (Sajnos nem inspirált, meg és én se őt) Beszélgetni kezdtünk, s kiderült, hogy Irénkének hívják. Munkába igyekszik, de lekéste a buszt ezért stoppolt. Nem is ezzel volt a baj, hanem a defekttel. Ugyan, is azt kaptunk. Vagy is a kerék.

Bosszankodva szálltam ki a kocsiból, s még bosszúsabb lettem, amikor megláttam, hogy mind a két első kerék kilyukadt. "A francba, ez egy DEFEKT DUÓ". Úgy elkeseredtem, mint amikor kiderült, hogy a barátnőm hűtlen lett hozzám. No, persze ez egy régi történet, s már nem zavar, ha CSAL A ZSUZSA.

Irénke elcsicseregte, bájosan hogy van neki egy ismerőse, a Lui. Nos ő is így járt egyszer, és ahelyett, hogy kétségbeesett volna, leszedte a gumiköpenyeket, és a felniken ment tovább.

Belegondoltam a szituációba, és el kellett ismernem, hogy ez a LUI, DE FUNESes!

Alkalmaztam a módszert, és bár lassan, de becsörögtünk a városba. Irénke ujjongani kezdett, hogy megérkeztünk a munkahelyére.

-         De, hát ez egy POSTA IRÉN! - mondtam lányos zavaromban.

-         Tudom, itt dolgozom. - s, már rohant is stemplizni.

Én, meg ott maradtam ötlettelenül, s tudtam, hogy nem fogok kocsival hazamenni. Sebaj, sokan vannak úgy, hogy egy kis sétától, beindul az agyuk. Hátha én is ilyen vagyok! Jó NAGY BANDÓkolást csináltam hazáig. Útközben madarak repkedtek riadtan felettem, de nem hoztak szerencsét, pedig rendesen VEREBES lettem. Hazaértem tehát, és nem lettem humorista. Folytatom tovább a bankigazgatók unalmas életét.

Rossz válasz.

-         (kip-kop) Jó napot! Van itthon valaki?

-         Nincs!

-         Senki?

-         Senki!

-         Ööö, már megbocsásson, de a körülményekből arra a következtetésre jutottam, hogy csak kell itthon lennie valakinek, hiszen válaszolt.

-         A francba, lebuktam!

-         Ne szégyellje, előlem lehetetlen elbújni. Cégünk arany fokozatú ügynöke vagyok. Beenged?

-         Nem!

-         Rossz válasz!

-         Be??

-         Jó válasz! Engedje, meg hogy bemutatkozzam: Béla, Géza Béla..

-         Jónás.

-         Nos, ha már így megismerkedtünk, talán le is ülhetnénk. ……Igen!

-         Mi igen?

-         Hát, igen. Persze kérek.

-         Mit?

-         Egy italt, vagy nem ezt akarta kérdezni?

-         Nem.

-         Rossz válasz.

-         De.

-         Köszönöm, maga nagyon szimpatikus nekem, hogy így ismeretlenül beenged a lakásába, és etet, itat.

-         Kajáról nem volt szó!

-         Most hozta szóba..

-         Tényleg! Ezt bevettem, de mostantól résen leszek.

-         Az jó! Nos ismertetem jövetelem célját: én az Alternatív Szexet Támogató Alapítvány –röviden ASZTA-beszervező ügynöke vagyok. Ön hogyan viszonyul az alternatív szexhez?

-         Fúj, undorító, természetellenes!

-         Rossz válasz.

-         Szimpatizálok vele.

-         Na látja, szót tudunk mi érteni. Akkor vetkőzzön!

-         Minek?

-         Nézd aranyom, most ismerted be, hogy homokos vagy. Mi állhatna szerelmünk útjába?

-         De nekem..feleségem van és szép gyermekeim. A válaszaimat maga erőszakolta rám!

-         Szóval nem vagy hajlandó engedni az ösztöneimnek, nem leszel az enyém?

-         Nem, nem szó sem lehet róla!!!

-         Rossz válasz…

Hasigláb Máléfül, meg a szuezszifon.

Régen, volt, mikor, még az I LOVE YOUT szeretleknek hívták, volt egy legény, Hasigláb.  No, annak volt egy nővére, meg egy vesemedence gyulladása. Gondolta, ennek a fele se tréfa, ezért nem is jelentkezett a humorfesztiválra. Bezzeg a haverja, Máléfül, az igen. Úgy is hívták, hogy Galla Miklós, de Mindenki, csak Margitnak hívta a serdülő kori identitászavara miatt.

Ezek ketten nagy kutyaütők voltak. Be is perelte őket, a Bridzsit Bardó. Amikor, meg nem ütöttek kutyát, akkor az apjukra ütöttek. Ezért, meg az Ombuddszmannal gyűlt meg a bajuk.

Eljött az ivarérés ideje, gondolták, leszedik az ivart oszt eladják a vásárba. A pénzbül vesznek egy fakutyát. Úgy is volt, vettek egyet, oszt attól kezdve azt ütötték. A Bardónénit, meg ott egye meg a fene, ahol van. Sajnos hamar ráuntak a dologra, mert a fakutya nem vonyított, úgy meg semmi élvezet sincs benne, úgyhogy kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ezért, meg Kun Béla perelte be őket, szerzői jog megsértése miatt. Mit volt mit tenni, írtak egy levelet a Dévényi Tibi bácsinak, hogy teljesítse három kívánságukat. Sajnos csalódniuk kellett, mert Dévényi Tibi bácsi sehogy sem tudta elintézni a dolgot Dolly Buster nénivel, mert azt éppen klónozták. Búsultak is a fiúk, hogy jaj, meg brűhűhű, de az sem segített a dolgon. No summa summarom, hej regő rejte, elindultak világgá a Fa Nándorral. Ahogy mentek, mentek látják ám, hogy egy gyönyörűséges macska énekel a fán. Be is perelte a Horváth Csárlí, mert pont az Ő nótáját énekelte, hogyasszongya.

-         „egy doboz viszkasz hét után…

ez, egy nagyon furcsa szombat délután.”

Gondolták, Csárli, Csárli, eb ura fakó, de erre meg a fakó perelte be őket, mert kisbetűvel írtam a nevét. Aztán nagy búsan búcsút mondtak a Fa Nándinak- nem győztek hálálkodni, hogy nem perelte be őket- aztán elmentek moziba, ahol megnézték az One Epizódot. Erre, meg a Dzsorzs Lyukas perelte be őket, de úgy, hogy annyi pénzük se maradt, hogy ezt a mesét befejezz….

Üzenetrögzítő.

-         Halló, hallóóó!

-         Jó napot kívánok. Jelenleg nem vagyok telefon közelben, kérem a sípszó után, hagyjon üzenetet, adja meg a telefonszámát, amin visszahívhatom.

-         Na, azért keresem, mert…

-         Mondom a sípszó után!

-         Jaj bocsánat.

-         ………………

-         Most mi van? Mért nem mondja?

-         Nem sípolt kérem.

-         Ilyen nincs! Figyeljen, elkezdem elölről. Jó napot kívánok…

-         Jó napot.

-         Ne szóljon közbe maga barom! Kinek köszönget? Egy gépnek?

-         Bocsá….

-         Ne szóljon közbe!

-         De maga kérdezett.

-         Az költői kérdés volt, maga impala!

-         Csak nem költő ön?

-         De bazzeg, én vagyok Petőfi! Üzenetrögzítő vagyok! Nekem ne köszöngessen! Velem nem lehet beszélgetni! Érti?

-         Értem.

-         Na jól van, kezdjük elölről. Jó….

-         Elnézést.

-         Mi van már megint?

-         Ööö, mi az az impala?

-         Mit tudom én?! De hülye kérdés! Honnan veszi?

-         Ön hívott így az imént.

-         Azért hívtam így, mert felidegesített. Indulatból kifolyólag.

-         Indulat, egy gépnél?

-         .......................................Ohó! Lebuktam. Oké, itthon vagyok, mit akar?

-         Hát lelki bajom lenne. Ez a lelki segély, nem?

-         Igen az. Most örül?

-         Nagyon! Az lenne a bajom, hogy otthagyott az asszony.

-         Nézze, a beszélgetésünkből ítélve, ez nem csoda. Maga egy pancser.

-         Tudom, jaj, én öngyilkos leszek. Kérem, segítsen!

-         Rendben, adja meg a címét, küldök kötelet.

-         De, de magának le kellene beszélni engem erről.

-         Piha! Akkor ne legyen öngyilkos!

-         Miért?

-         Van kötele?

-         Nincs.

-         Akkor azért.

-         Jó.

-         Köszönöm, hogy hívott. A hívás díja 280 Ft. Plusz áfa. A viszont hallásra.

Evokációk

1„Sem utódja, sem boldog őse...

Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.”

(Ady Endre)

„Sajnos”

(Lény Ede)

2 „Morzsa kutyánk, hegyezd füled, „

(Petőfi Sándor)

"Betiltják a kutyák esztétikai célú fülvágását (eddig a törvény a tenyésztett kutyáknál engedélyezte), és farokkurtítást is csak a kutya hétnapos korig szabad végezni - erre azért lehet szükség, mert szűk helyen könnyen megsérülhet a kutyafarok."

(állatvédelmi törvény)

3 „Már egy hete csak a mamáragondolok mindíg, meg-megállva.”(József Attila)„Én is!”(Oidipusz)

4 „S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...”

(Petőfi Sándor)

„Ez, még a kriptoni időkben volt…”

(Supermen)

5 „A hatalmas szerelemnek

Megemésztő tüze bánt.”

(Csokonai Vitéz Mihály)

„A vérbaj nemi úton terjedő vagy a magzati életben elszenvedett fertőzés, melyet a Treponema pallidum nevű spirális alakú kórokozóval történő fertőzés okoz.”

(Orvosi Lexikon)

6 „Nézd, a jércék kinevetnek,
Engem viszont megcsodálnak,
Kidüllesztik a begyüket,
Imádattal körbejárnak.”

(Szalóki Sándor)

„Most leveshúst hoztam, mégpedig kétfélét, behoztam a kakast, és vele a jércét. Hogy jutottam hozzá, elmesélem szépen, zavartam mindkettőt, amíg el nem értem.”

(Vőfély)

7 „Uram, ne adj elismerést sem,
nekem nem kell,”

(Értékes Attila)

„Khmm..Khmmm. vannak, itt mások is Uram….”

(Lény Ede)

8 „A Férfi örökké
gyermek marad,”

(Orosz Andrea”

„s játszanak az gyermekek játékával, mint a kisvasúttal, és az cicikkel…)

(Lény Ede)

9 „Beszél, majd az utókor, hohohoho kiről? Doktor Bubóról!”

(Rímhányó-Romhányi)

„Kiről???”

(mai gyerek)

10 „Fülembe forró ólmot öntsetek”

(Ady Endre)

„Nooooormális?”

(Bessenyő Pista Bácsi)