Szív alakú vers
A szív, ez a kis Húscafat gondolt egy merészet és rájött, hogy a végzet őt jelölte arra a posztra, hogy az észt ossza! Ezért elindult fel a fejbe, mert, hát szentül tudta, sőt hitte, hogy jobban tudja irányítani a testet, így egy puccsal az agyat elküldte a balfenékbe, és rávetette magát a kormánykerékre. S legott mi lett? Az ember rémülten látta, hogy mennyivel több szín s illat van a világban. Mennyi-mennyi madár, mind dallamoktól hangos, az erdő a rét orgiától rangos. S mennyi szép Leány, játszik itt a Fénnyel! Hát Ilyen Az, .........................................Ha a szív az, ami vezérel.
Sziluett
. Már nem ……
. emlékszem szemeid vad tavára, csak
. az érzésre, mikor bennük néha megfürödtem,
. s álomkép nekem, szerelmünk halála, a nap amikor
. én megsemmisültem. Az agyam védelmében, elmém
. olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem szembe az
. utcán, már nem sejteném ki vagy! Ugyan- is, átalakultál
. ideál lettél, ebben a remegő, hitvány kocso- nyában, és
. Te vagy a hibás, hogy egy pár rettenetes verssel több
. van, ebben, az amúgy is gagyi ál-világban. De, ha éjjel
. olykor elkerül az álom, és unalmas óráim, zúgnak
. a fejemben, előttem áll az én ideálom aki nem hagy
. élni, szeretni, csókolni, mert minden nő kevés lesz, ha
. kezdem viszonyítni, a lelkemben élő kreált, hazug
. lénnyel, aki tőlem, mindig, újabb bűnt igényel
. mert bűnözöm amikor, elém vetődik
. egy kapualjból hirtelen, a régi
. boldogság Én szememet le-
. …. sütve, szégyelve a
. tettem, elindulok
. hirtelen tovább!
. Már nem tudok szeret-
. ni, vágyni, vagy imádni,
. emlékeim sírjában, fogok
. éhen halni. S, ha egyszer végre
. elvesztem az eszem, nyálcsorgatás
. közben, röhögök e versen………..
Sziluett
Ám
Tudjuk, hogy
az ember nem mindig tud álmodni.
Pedig néha vágya szárnyakat kap, csak
a balga lanyha monoton élet elveszi ízét,
és nem látni szépnek azt, amit adott
az kitől kérted. Az, aki egykor
bumm, meghalt érted.
Hát nyissd ki a szemed
te porból vett senki!
És szégyelld el magad,
hogy mertél remélni!
Álmaid, vágyaid
nem lesznek már,
mert nem ismersz
szégyent oly régóta
már, bár ott lapul
benned az isteni
szikra, a lelked
nem nagyon
hevíti vissza,
semmi és senki
a példa a kereszt,
ördögöd van ami
Sosem ereszt.
Te vagy
Az Isten válasza mára,
Az ösztönös promiszkuitásra
Életspirál
Meg-
születtél, és rögtön
magával rántott
az élet örvény,
hol élni, és élni hagyni
az egyetlen biztos törvény, de talán van
menekülés a nagy spirálból, ha figyelünk
és tanulunk minden hibából, akkor lehet
hogy kegyes lesz a végső bíránk, és nem úgy
mint bűnösre, de talán mint egy emberre néz ránk, így lehet
hogy látjuk a fényt az alagút végén, és nem
a vonat jön át majd hanem egy-két fénylény
és invitál hogy vele, most elmehetsz végre
ebből a rabigából a fenséges fényre
de jöhet a másik a gonoszabb fajta,
vele is mehetsz mozdulj, hát
rajta! Az életed
most még a kezedben
van, de ne hidd
hogy te vagy ki dönt
felette
, S kinyillott az ajtó:
. (Csókolom! Én vagyok a Halál, aki jön,
. és viszi, akit talál. Most Te akadtál utamba, kis
. piszka e földnek, de esdekelhetsz ha akarsz, hogy miért
. ne vigyelek! Ha jó okot mondasz, hagylak, még kínlódni, Te
. fogsz az élők közt, e keggyel kilógni.) Gondolkodott emberünk
. mert halni nem volt kedve, mit mondhatna amivel, számíthatna, e
. kegyre? – Öö, jó ember voltam, mindig szót fogadtam…de látom ez
. nem elég, hát ne is folytassam? Akkor, a templomba, dupla pénzzel
. mentem..(de közbe szólt a halál: ’Nos bízhatsz az Istenben!) Emberünk:
. Nem dobáltam el, soha a szemetet! ( Remeg a léc, remeg, ez, még kevés
. neked!) Kérem Én nem voltam soha kapzsi, gonosz..(ez csak az unalmon
. sebességet fokoz) Az állatokkal mindig, jólelkűen bántam..(poklomban az
. ilyen, azt sem tudom hány van..) A közösségért mindig, de mindig sokat
. tettem! (pont, ma reggelire, ilyen lelket ettem) Az időseket segítettem,
. beteget ápoltam! ( nem láttad a kaszám? Nem tudom, hogy hol van)
. Kérem szépen nekem vannak, még álmaim. ..( Mehetünk? Zsibbadnak,
. már a lábaim) Most kezdtem bele egy nagy pajta
. át építésébe! ( majd befejezi azt
. az örökösöd végre-)
. Hát mi, légyen mond
. mivel kiválthatom énem?
. Sokan tán tudják ezt, de
. bizony, hogy Én nem! (nézd, halandó ember
. oly régóta járok, Én a lelkekért, hogy alig
. alig látok, olyan lelket akit, sajnálok elvinni,
. pedig sokat vittem, el sem lehet hinni! De ki a méltó, arra
. Hogy meghagyjam életét?…) de elakadt a szava, mert
. Az ajtó kinyílt, s belépett egy
. leány, gyermeki szemének
. még nem látszódott a halál: „ Jöjj
. Apukám, kérlek, mert annyira
. félek, mondj nekem, egy mesét,
. hogy elaludjak végre” Az ember
. Még egyszer ránéz a halálra,
. De an nak nem látszik, csak
. Mesz szi ről a háta
|