A Magyar tavasz pályázatra érkezett, Talpra c. művedet köszönjük. Sajnos nem került a díjazottak közé.
Hét szerkesztő véleményezett minden verset, ez alapján született meg a döntés, és ezért fordulhat elő, hogy a vélemények nem minden esetben egyeznek. A következőkben szemelvényeket olvashatsz meglátásainkból, mindegyik bekezdés más-más szerkesztő tollából származik.
"A kiírásnak megfelelő tartalom, jó vers. Jók a rímek is, de megfeledkezett a jambikus ritmusról.
Igen. Talán a kiírásba bele kellett volna írjuk azt is, hogy a U - mit jelent...?
A sírva-harcba vigad számomra furcsa megfogalmazás. Ha arra gondolt, hogy sírva harcban vigad, akkor nem szükséges a kötőjel, viszont a helyhatározórag a -ban (vagy pedig a ba', aposztróffal)! Ha pedig harcba vigadást akart írni, a harcba lépés szinonimájaként, akkor is furcsa értelmileg ez a szóösszetétel, hiszen az ember aligha megy vígan csatába, bármennyire is szent az ügy.
A következő mondatban hiányolok egy határozott névelőt (a hazafiak).
A nemzetek nevét nem írjuk nagy kezdőbetűvel, csak az országokét (magyar - Magyarország).
"Meghalunk, meg, ma és itt veszünk" - furcsa megfogalmazás. Ha meghalunk, meg, akkor fölösleges az itt veszünk is, mert ugyanazt jelenti.
A hibákon kívül már csak azért sem rúghat labdába ez a vers a versenyen, mert ez nem magyar alexandrin, csupán egy felező tizenkettes.
Ez nem alexandrinus...
Nem felel meg a kiírásnak...
Egyetértek, elmondtátok a lényeget és azt is, hogy a vers nem felel meg a kiírásnak.
Csatlakozom.
Sajnos ez nem időmértékes verselés, a jambusnak se híre, se hamva. Amúgy pörgős, lendületes."
Köszönjük, hogy verseddel, gondolataiddal megtisztelted szerkesztőségünket.
További jó alkotómunkát kívánok, és nemzeti ünnepünkhöz méltó megemlékezést!
Kedves Ede!
Szerkesztőségünk elbírálta a verseidet és meghozta döntését.
Az érezhető, hogy lubickolsz a sorok között, élvezed a versírást, van tehetséged, humorérzéked, iróniád, de sajnos verseid értékét jelentősen lehúzzák a verstani hiányosságok.
Az alábbiakban szemelvényeket olvashatsz a véleményekből. Kritikáink jó szándékú vélemények, tanácsok, talán érdemes megfogadni azokat, a verstechnikailag is igényesebb költemények születése érdekében.
A nyúl, aki nyúl akart lenni
-„Játék a szavakkal, rímekkel. Túl hosszú, de hát nem versenyre íródott, csak jókedvből…”
-„Én is jókat mosolyogtam, és az jutott eszembe nekem is, hogy; játék a szavakkal, de nagyon hosszúnak tűnt. Egy laza kis társaságban jópofa dolog lehetne felolvasni, csak legyen erejük végighallgatni, mert kissé hosszúra sikerült. :)
-„ Ami sok, az sokk. :)))
- „Ebbe még bele kell merülnöm, mert nagyon tömény. Ez kitesz hármat is. :)"
-„Verses állatmese kategória, szórakoztató, tanulságokkal. Még ilyen nincs itt.”
-„Zavaros, nem ide való…”
-„Maga az ötlet egészen jó, csak hát a megvalósítás sok kívánnivalót hagy maga után. Szeretem a humoros, játékos verseket, én magam is írtam párat. A nyelvi játékok is lehetnek költői eszközök, ha helyén és jól használja az alkotó. Itt is lehet találni ötletes összecsengéseket, de egészen suta megfogalmazásokat is. Mindent egybevetve nem tartom kiforrott alkotásnak. Egyrészt azért, mert túl hosszú; látszik rajta, hogy a szerző élvezte magát az alkotást, valósággal lubickolt benne. Viszont beleesett abba a hibába, hogy nem sikerült tömöríteni a témát, és idejében lezárni a verset. Van benne legalább 2 - 3 versre való szójáték, poén. A cselekménylánc nem egységes, ide - oda kapkod, mikor mi jut eszébe. Így, ebben a formában inkább ujjgyakorlatnak tekinthető, versnek semmiképpen!”
-„Már az első két sornál derültem, ez jó ideig így is maradt, aztán kezdtem elveszíteni a fonalat. Ötletes vers, de túl hosszúnak tartom. Ezen kívül zavart, hogy minden sor nagy kezdőbetűvel indul.
Jó humora van a szerzőnek, ezt díjazom. :)”
-„Hű, ez nem nyúlfarknyi! :) „
William Shakespeare: Szonett 60
-„Jól ismerem Shakespeare ezen szonettjét, hisz jómagam is fordítottam. Maga a magyarított szöveg jó, gondolathű, viszont a formát erősen elrontotta. A ritmus semmilyen szabályt nem követ. Már a sorok szótagszáma is teljesen esetleges, jambikus lüktetésről pedig nem lehet beszélni. A rímei gyengék. Ezt a munkát ebben a formában csak nyersfordításként tudom értelmezni.”
-„Igaz, nem lett kerek dolog belőle...”
-„Nekem is a kivitelezéssel van gondom, a tartalom eléggé érthető. A vers felétől nem figyel a szótagszámokra, a belső ritmus több helyen botlik. A rímek gyengék, és a jambikusságnak nyoma sincs. Sajnos nem felel meg egy míves szonett követelményeinek.”
-„Szép, szép a tartalom, de hát az Shakespeare érdeme. A ritmus nincsen rendben, időmértéknek se híre, se hamva, a rímek lehetnének jobbak. Ez így, ebben a formában félkész állapotban van.”
-„ Azzal kezdem, hogy ez a vers nem szonett, mert már a szótagszámok se megfelelőek. 11-es sorból csak négy van, a többi 12-13-as.
A ritmus egyenetlen, sok helyen botlik.
A legtöbb rímpár kezdetleges, nem simulnak össze. Ezt főként a ritmus és a zöngésség okozza.
A tartalom nem a szerző, hanem Shakespeare nevéhez fűződik, emiatt nem tudom értékelni, hiszen én is nyersfordításnak gondolom.
Túl sok névelő található a versben, ezen kívül szóismétlések, pl. visszahúz, visszaút. Olykor elférnének nyomatékosítás miatt, de így túl sok.
A „két kezed közt vesz el” megfogalmazása nem szerencsés, mert vagy „veszik el”, vagy „vész el” lenne helyes, de akkor még annyira sem illeszkednének a rímek, mint jelenleg.
A „kreativitás” szó a szonettektől stílusidegen, emiatt egyáltalán nem illik a szókészletbe.
Bevallom, szomorú vagyok, mert a szonett többet érdemel, hiszen az egyik legcsodásabb klasszikus forma.
Először utána kellene nézni a formai követelményeknek, csak aztán hozzáfogni az íráshoz.
Azt tanácsolom a szerzőnek, hogy tegye meg, akkor pontosabbak, szebbek lennének."
-„A tartalom igazi csemege, a formáján dolgozni érdemes.”
Minimális vers
-„Ötletnek mindenképpen eredeti, és még azt sem mondanám, hogy elvetendő, sőt, nekem tetszik. A nyulas versének ismeretében (is) ki merem mondani, hogy a szerző tehetséges, adottságai mellett van benne valami könnyed vagányság, bátorság ahhoz, hogy kimondja a gondolatait. Hiányolom viszont a fegyelmezettséget, a költészet iránti alázatot, ami abban nyilvánul meg, hogy nem néz utána a verstannak…
Nem az a baj, hogy szabadverset ír, hanem hogy nem tartja a kezében a pegazus gyeplőjét, így az gyakran meg is bokrosodik. Hiszen köztudott, hogy jó szabadverset is csak az ír, aki birtokában van a klasszikus verselés mesterségének, mert az tanítja meg a költőt arra, hogy gondolatait rendezett, szabatos formában tudja kifejteni. Ne legyen a versében fölösleges ismétlés, túlírtság, képzavar, és a mondanivaló szépen, az olvasó által könnyen értelmezhetően jelenjen meg. Vagyis, bármennyire is eredeti az ötlet, és tetszetősek a gondolatok, ha a "tálalás" hányaveti! Márpedig itt (is) azt tapasztalom. „
-„Elhivatottság, és alázat kellene...”
-„Találó a cím, hiszen a vers valóban "minimális", már ami a verstani szabályokat illeti, bár, az, hogy van némi verstani ismerete, a "felsorolás" is bizonyítja. Azt érezni a vers lendületén, hogy aki írta, nagyon is élvezte az alkotás örömét. Kétségtelen, hogy van humora a szerzőnek és öniróniája is, ami dicséretes, de sajnos nem tudom jó versnek minősíteni a költeményét.”
-„A felsorolás csak azt bizonyítja, hogy kinyitott egy verstannal foglalkozó könyvet. Hogy ismeri a verstant, arról nem vagyok meggyőzve. Én nem találom humorosnak ezt sem.”
-„ Nekem van humorérzékem, de ezen a versen nem tudtam nevetni, erőltetettnek tartom. Olyan érzésem volt, mintha a szerző „magas lóról” beszélne.
Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy jó szabad vers írását segíti a kötött formák ismerete. Ez nemcsak szakszavakkal való parádés dobálózást jelent, hanem az általuk közvetített tartalom, szabályok mélyebb megismerését is, mely visszaköszön a kész műből – legyen az szabad vagy kötött vers.
A felsorolásban legtöbb szakszó helyesírása nem megfelelő, hiszen nem mindegyiket kell nagy kezdőbetűvel írni. Nem sorolom, de legalább tíz ilyen van.
A „hisz – hisz” ismétlése nem szép. A három felkiáltójel két sor végén is előfordul – fölöslegesnek tartom.
Az ötletet díjazom. Úgy érzem, a szerző maximálisan jól szórakozott, miközben a Minimális verset írta, ám ez nem elég.”
-„Különleges, alkalmi, a lírát érintő szabad gondolatok.”
Öngyötör
-„Lehet az alkotója e versnek, vagy minek, nagyot akart durrantani ezzel a kifordított verssel, de a puska is fordítva sült el. A ragrímek tömegével igencsak elrontotta az összképet, értékelni nagyra nem tudom...nem is fogott meg...”
-„Első ránézésre eredeti ötletnek tűnik, hogy a rímek nem a sorok végén, hanem a belsejében vannak. Amúgy sok helyen eléggé sután csengenek, és maga a szöveg is primitív, erőltetett, az az érzésünk, hogy némelyik sor csupán azért került bele, mert az is rímel az előzőekkel. Ha áttördeljük ugyanezt a szöveget, a sorvégekre is kerülhetnek ugyanezek a rímek, íme:
Álom.
Bús utamat járom,
jó veled, belátom,
van hitem, családom,
hogy sikerült, csodálom,
túl vagyok csatákon,
már oly sokra nem vágyom,
csak élni mindenáron,
és csüngeni a szádon,
tudva, hogy hiányzom.
Félek,
hogy hazug ez az élet,
rajtam van a bélyeg,
jónak lenni vétek,
mert nincs vége a télnek,
álmodnak az éjek,
de ridegek a tények,
csak ordítom a szélnek:
elveszítlek Téged!
Remény,
hogy mindig leszel enyém,
s elhiszed a mesém,
hogy a hűség erény,
de az igazság kemény,
ki neked való, nem Én,
lelkem sajgó sebén
nem segít a vevény,
a baj költözött belém.
Béke.
Ha felnézel az égre,
mondd nekem, hogy kék-e?
A világ vad bősége
értünk van, s mi érte,
nincs álmainknak féke,
sose nézzünk félre,
legyen kéz a kézben,
s hazudjuk: nincs vége!
Ha ezt a szöveget egy kicsit ráncba szedné, úgy hogy értelmes mondanivalója legyen, ne legyen erőltetett, és a rímei is szépen csengjenek, akár egy jó szabadvers is lehetne belőle. Így csak egy ujjgyakorlatnak tekintem.”
-„Igazat kell adnom teljes mértékben. Jó útmutató az átírt szöveg!”
-„Ezek a sor eleji rímek nekem sem jönnek be. Játéknak jó lehet, egyszer-kétszer, de nincs hová továbbfejleszteni. Versélményt nem nyújtott.”
-„Értem a sorokat, de valahogy nem állt össze ez jó verssé, így csak versecske.”
A Limerickekkel kapcsolatban.
Nekem sok problémám van ezzel az összeállítással, és az nem maga a tartalom. A kivitelezéssel van gondom, mert ebben a hosszú sorozatban rengeteg hibát találtam. Nyelvtani, stilsztikai vétségek, ezenkívül a rímek több helyen kívánnivalót hagynak maguk után. A mondatok végén olykor nincs pont, máskor kettő is előfordul. A toldalékoknál előfordul eltérés (ragok alkalmazásánál). Én kedvelem a limerickeket, nincs velük problémám. A jambikusság elvileg követelmény, de sok olyannal találkoztam, ahol nincs meg ez a kötött ritmus, emiatt nem is veszem szigorúan. Viszont ebben a sorozatban több ritmusbotlás van, efölött nem tudok szemet hunyni. Akad köztük néhány színvonalasabb, azokból összeállíthatna a szerző egy csokrot, abban az esetben alapra javasolnám, jelen állapotában szerintem nem való a Parnasszusra. Egyébként pedig nagyon sajnálom, mert szimpatikus humorérzéke és a könnyed stílus, csak még dolgozni kellene egy kicsit ezeken a verseken
